lACi®
vers
Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha
mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert
különben Meg talállak csípni, Így ni! Ugye fáj? Hát ne
kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis
kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka
lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe.
Volt egy
ember, nagybajuszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a
vederbe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Merítette meg Azt a
vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... nem biz
a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen, Ott megállt és
körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz
olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem
sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba
hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak
megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét
akar önteni. Ninini: Ott az ürge. Hű, mi fürge, Mint
szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se'
rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder
vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig tűrte, Hanem
aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon
csípték, Nyakon csípték, hazavitték, S mostan... Itt
van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te
bizony!
|